kis szekér (hindiül hinajána therevada, 'az üdvösség alacsonyabb útja'): a →buddhizmus egyik szigorú irányzata, régi szerzetesiskolák üdvösségre vezető útja azok számára, akik önként elkülönülnek a világtól és elhatározzák, hogy lemondanak az élet örömeiről. - Azzal, hogy a vándorszerz-ek ktorokba tömörültek, egyre nagyobb lett a különbség a szerz-ek és a laikusok között. A szerz-ek elkülönült elitté lettek, a fegyelem aprólékos megtartásával törődtek, és az üdvösséget a szerz. szabályok megtartásától függő kizárólagos joguknak tekintették. Ezzel a misztikus élményt bizonyos fokig racionalizálták és külsőségessé tették. Már nem a maitri és karuna volt a fő erény, hanem az érzéktelenség, minden érzelem és egyéni üdvösség-keresés kioltása a világtól való teljes elszakadással. - A ~ szerint az ember 5 részből áll: testiségből (rúpa), érzékelésből (védaná), az észrevétel tudatából (szandzsna), formákból (szamszará), öntudatból (vidzsnána). Egyik elem sem abszolút, még csak nem is állandó. Az én-tudat a névből fakad, amihez ezt az 5 elemet sorolják. Folyamatosan az újjászülető test (ghandarva) létezik, mely a halál után is megmarad, s biztosítja, hogy az illető ember a →szamszárában maradjon. Ez a test a halál pillanatában keletkezik, és arra vár, hogy újra megtestesüljön, amikor leendő szülei egyesülnek. Amikor újabb egyed keletkezett, a ghandarva megszűnik. - Az újjászületésnek ezt a folyamatát „az okozott keletkezés formulája” (pratítja-szamutpáda) foglalja össze: Az öregség és halál (1) a születésből (2) ered, amit a keletkezés (3) határoz meg. A keletkezés oka az előző életben kialakult ragaszkodás (4) az érzéki világ iránt. Alapja a világ dolgai utáni szomjúság (5), mely az érzékelés (6) következménye. Az érzékelés nem más, mint az érzékek és a dolgok érintkezése (7). A dolgoknak hat csoportja (8) van, melyek névből (9) és testiségből állnak, és az anyaméhben, a tudat (10) körül keletkeznek. A tudatot viszont a megelőző életben keletkezett alakzatok (11) határozzák meg. Ezeket pedig a tudatlanság (12) idézi elő. - Az okok és okozatok ilyen szoros összefüggése automatizálja az üdvösség elnyerését. Döntő a tudatlanság (avidja) megszüntetése. A helyes tudás váltja meg az embert, és ebben senki sem segíthet: Buddha csak az utat mutatta meg a →nirvána felé, azon járnia mindenkinek magának kell. - A ~ tanításában a logikai ellentmondások és a meghatározás nehézségei közvetlenül adódnak a racionalista szemléletből, az abszolút és esetleges radikális szétválasztásából. A nirvánát mint az út végét többé már nem lehet olyan racionálisan megragadni, mint a többi tanítást. Irracionális állapotról van szó; ezért az abszolút transzcendencia területére száműzték, ahol már semmiféle meghatározás sem lehetséges. A nirvána megragadásának útja csak a tagadás lehet. - Így érthető meg jobban Buddha tisztelete a ~ben: nem kultuszról, nem az egy Isten imádásáról van szó, hanem a vallásalapítóra való emlékezésről, aki megmutatta az üdvösségre vezető utat (egészen a nirvánáig). Ezért jellemző a fekvő, vagyis a nirvánában lévő Buddha hatalmas méretű ábrázolása (Paranirvána). A ~ erkölcstana (sílája) ebben a formulában foglalható össze: „Segíts másoknak, hogy megszerezd az üdvösséget!” →nagy szekér, →gyémánt szekér **

König 1985:224.